Úgy tűnik ez a hét izgisen alakul. Elég sok felé áll a fejünk.

Volt egy koncert, egész jól sikerült. A kórus meg a zenekar együtt... Nem sok hallatszott az éneklésből, de legalább megpróbáltuk. Önként feleltem irodalomból, nem volt tökéletes, de megérte, bezsebeltem érte egy négyest. Az utolsó fölolvasást kellett részletezni. (Kosztolányi) De sebaj, legalább nem kapott valaki más egy kapát. Úgyis rám férnek irodalomból a jó jegyek, mindig valahogy ketteseket látok a lapokon...

Ó, töri, első világháború. Végre egy anyag amitől nem unom magam halálra. Mostmár azt is tudom, hogy nem mindegy hogy a háború oka vagy ürügye mi volt. Elképesztően tudtak kombinálni! Meg vadállatok is voltak, az biztos. Nem éltem volna szívesen akkoriban. Minden férfit, apát kivinni a biztos halálba... Na jó, van jobb témám is.

Beégtem, mert ma reggel szembesültem vele, hogy negyedik hete nem írtam meg a művtöri házidogát. Pedig emlékszem, hogy legalább ötször felírtam magamnak különböző helyekre. Úgy látszik átugrom a fontosabb sorokat. Ezzel úgy érzem a későbbiekben nagyon meg fogom szívni.

Nagyon nem tudom most összeszedni a gondolataimat. Holnap lesz a gólyabál, 11-kor, most eddig ér a látóköröm. Utána táncpróba. A csütörtöki helyett. Vagy mellett. Majd kiderül. Ja, és matekdoga a mértani sorozatokból. Lehet használni a függvénytáblázatot, de azért izgulni még szabad!

Folyt. köv.!